3. Őrült világ

            Brigi fél 9-kor ébredt fel. Már alig várta, hogy végre felérjen Siófokra, és megint találkozhasson Gergővel. Ám előtte még borzasztó sok dolog várt rá.
Elsőként: Fel kell hívnia Karcsit, aki kábé 17 SMS-t küldött neki, meg még vagy 8-szor hívta is. Kissé remegő hanggal szólt a telefonba.
- Brigi? Te vagy?
- Szia, persze, én. Figyelj, sajnálom, hogy nem voltam ott, de teljesen kiment a fejemből. Dávid megint felhúzott, én meg persze…
- Fél órát vártam rád! Kezdtem azt hinni, hogy elraboltak!
Brigi sóhajtott. Kemény menet lesz.
- Igen, tudom. De képzeld csak el, milyen jó érzés lehetett nekem, amikor 6 órán át ültem a Mozgás Művészeti Találkozón, arra várva, hogy megjelenj a színpadon, vagy legalább a nézőtéren. Egy szerencsétlen SMS-t nem küldtél, hogy még Fokon vagy! Szerinted milyen érzés volt?
Mély hallgatás következett.
- Jó. Igazad van. Elfelejtettem én is. De legközelebb légyszi… csak egy SMS!
- Egy SMS kb 3,6 másodperc alatt ér el oda. Ha pedig megszorzod tízzel megkapod az árát is. Nem élhetünk olcsón!
- Szent a béke? – kérdezte a fiú mit sem törődve az előző mondatokkal. Brigi nagyot sóhajtott.
- Nem szent, de legalább van.
- Brigi. Tudod, hogy utálom a költői mondatokat, mert mind kínai, vagyis kérlek, beszélj magyarul! És tudod, hogy szeretlek.
- Persze, én is. Téged ki nem szeret?
De ez a kérdés már nem ért el. A fiú egy szó nélkül kinyomta. A lányban először felsejlett az apró reményszikra, hogy köztelefonról hívott, és lejárt az idő. Addig-addig mondogatta, amíg meg nem csörrent a telefonja, jelezve, hogy idő van: háromnegyed kilenc. Hogy elszaladt az idő! Sietni kell, nincs egy perce sem: tökéletes smink, máris kilenc óra lett. Nagy nehezen összeeszkábált, frissen mosott, mindenfelé álló haj; és máris 9 óra 5 perc.
„Hát jó, keressünk egy jó göncöt a sok közül” gondolta Brigi gúnyosan. A gyűrött, és izzadt inge már nem volt jó másnapra, ez nem jó. Hát már csak az a lila valami maradt.
            Az a lila valami egy kissé kivágott, rövid ujjú egybeszoknya volt. Az alján fekete csipke. És Briginek borzasztó jól állt: kiemelte szép dereka vonalát, bár a kissé széles csípőjét is, de nem volt elborzasztó. Kellemes pamut anyaga volt, egy fekete harisnyával és a sötétbarnás „indiáncsizmával” tökéletesen összeillet mélylila színe. A karkötőhalmaz, a jó kis fekete öv pedig egyszerűen varázslatossá tették.
Amint elkészült, Brigi lement, mert reggelizni hívták. Zsófi már ott várta, nézett rá nagy fekete szemeivel. Aztán vigyorogva azt kérdezte:
- Te szereted Justin Bieber-t? Vagy Zac Efront?
A lány akarva-akaratlanul kuncogni kezdett.
- Amikor én annyi idős voltam majdnem, mint Te, akkor a nép éppen kezdett kiégni a Keanu Reeves lázból.
- Az egy helyes fiatalember volt, bár az a reverenda nem állt neki túl jól. – szólt ki a konyhából Panni néni.
- De nem válaszoltál a kérdésemre! – nyögte durcásan Zsófi.
Brigi még jobban nevetett.
- Tudod, ő is ezt mondta. A válasz a kérdésedre pedig a következő: mindkettő egy szerencsétlen alak. De azért nyugodtan szeresd őket, abban nincs semmi rossz!
A kislány szeme felcsillant.
- Tényleg? Anyukám úgy gondolja, hogy butaság, apukám pedig kinevet és mindig azt mondja: „Jaj, te lány!” Bár sosem értem, miért mondja, vele nevetek.
Aztán asztalhoz ültek. Briginek csak pár falat ment le a torkán, az is alig. Aztán már el is ment az idő, sietnie kellett.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte előkapva a táskáját, amihez kapott egy szatyrot is, hogy eltehesse a ruháit.
Panni néni mosolygott.
- Egy ezressel, aranyom!
A lány rácsodálkozott.
- De hát itt voltam…
- Igen, ez a lényeg. Ez a szegény kislány alig mosolyog, végre valaki felvidította. Nekem ez bőven elég, úgyis ritkán látom az unokáim! – azzal bíztatóan a lány barna szemeibe nézett, ott csillogott benne a szánalom és bánat keveréke. Egy furcsa, névtelen érzés. Ki tudja, minek nevezik? Nem fontos, hiszen a lényeg az, hogy egyáltalán van. Létezik, és talán mindenkiben felsejlik egyszer az életben. Örülsz, de nem örülnél, ha nem lenne mögötte bánat.
            Brigi egész úton ezen gondolkozott. Szinte eszébe sem jutott semmi más. Bár a szíve hevesen dobogott, nem félt. Amikor odaért a térre, na akkor már igen: főleg amikor körültekintve több száz embert látott.
Egy hosszú, festett feketehajú lány állt középen cigivel és egy listával a kezében, ami egy fekete tartóra volt erősítve.
- Itt van már mindenki: a darkos csaj, a zöldhajú, a lila is, a rockos meg a csilli-villi is. Csak Miss Mosoly nem.
Gergő ott állt mellette, irtó jól nézett ki: a haja megint be volt lőve, biztos sokáig dolgoztak rajta, és ezen a csendesen és hűvös nyári reggelen a fekete bőrkabát, a fehér póló, no meg a sötét farmer volt a legjobb összeállítás. A Converse dorkó már csak ráadás volt. Brigi kezdte úgy érezni, hogy teljesen belezúgott. De gyorsan el is felejtette.
- Nem hiszem el, hogy nem jött el! – mondta panaszosan, fogta a fejét.
- Gergő, kezdeni kéne végre az össznépes részt! Így nem leszünk készen négyre!
- Oké, Robi, ha hozol egy kávét és szólsz Antinak, hogy még öt perc, akkor kapsz egy cukrot!
A szakállas, kissé tömzsi ember vonakodva bólintott, majd sietve elvonult. Egy alapon szőke és hullámos hajú, rózsaszín, kék és zöld melírokkal díszített csaj jött légies mozdulatokkal Brigi felé. Épp levette a napszemüvegét, és egy listát mutatott a lány felé.
- Szia! Luca vagyok, megnéznéd hogy melyik vagy a listán? Gergő írta, nem tudom, hogy rendesen olvasható-e…
Brigi gyors pillantásokkal végjárta a lapot, a különös nevekkel, mint például „Rocker béjbi” vagy „Zöld és Lila baba a plázából”. Ajaj, hát ezek szerint nem ő volt az egyetlen levadászott préda. Végül talált egy magára hasonlító nevet.
- Ez lesz az, Miss Mosoly a McDonaldsból. – halványan somolygott, amikor meglátta a szívecskét a név mellett. Luca vidáman rávigyorgott.
- Á, szuper, akkor te vagy a kiskedvenc átlagos csaj. Bemutatlak pár fontos emberkének, aztán kezdhetjük. Szerintem totál rendben vagy, mint felelős átengedlek a vizsgán! – azzal a lányra kacsintott, megfogta a kezét és egy napszemüveges, szögletes orrú, vöröshajú kalaposhoz vitte.
- Anti, ő itt Miss Mosoly, az új munkatárs, vagyiis…
- Brigi. – fejezte be a kezdetleges mondatot a lány, majd kezet rázott a férfival. Áradt belőle a sörszag de józannak és idegesnek tűnt. Savanykás illata még pozitív tulajdonság is lehetett volna, ha Brigi nem a barna, „menő csávókat” imádja annyira.
- Á, szia Brigi, én Anti vagyok, becses nevem Görög Antal, de mindenkinek csak Anti. Én rendezem ennek a kis kópé Gergőnek a klipjeit, mivel ez a második. Nem tudom mondták-e, hogy most nem saját számot, hanem a Mad World-öt forgatjuk?
- Ó, azt imádom! – mondta Brigi vidáman, majd hozzátette. – Egyébként nem említették.
A rendező mosolygott.
- Szuper! A szereped gyakorlatilag a legfontosabb: Gergő az őrült világban rátalál álmai nőjére, akiről kiderül a végén, hogy csupán egy álomkép. Valahol itt vesszük először, aztán megyünk a stúdióba, az húzósabb lesz, nem tudom, vállalod-e. Luca elmondja a további teendőket, addig is szép napot, Brigi!
- Köszönöm, Anti! – a lány tovább mosolygott, majd Luca újra karon ragadta, és bemutatta pár kellékesnek. Dani, Viktor – az ikrek, akik táncolni fognak, Robi, Gergő mindenese, Krisztián, Gergő menedzsere, aki elég komolytalan volt, 37 éve ellenére. És végül elérkeztek a „nagyokhoz”.
- Sziasztok! Kata, ő itt Brigi, vagy ahogy ti ismeritek…
- … Miss Mosoly! – mosolyodott el hirtelen Gergő. Különös csodálattal nézte Brigit. Kata – a fekete- azonban nagyon közömbös volt.
- Hát szia, akkor vesd alá magad a sminkesnek meg egyéb, már így is elég sokat húztuk az időt.
Luca kissé bizonytalanul szólt közbe.
- Szerintem semmi szükség rá, máris kezdődhet! Brigi rettentő jól felkészült, szerintem látod!
Kata lenézően nézett Brigire.
- Hát jó, nekem édesmindegy, nem az én klipem. Akkor… Anti! – kiáltott át a túloldalra. – Forogjon!
- Sok szerencsét, csajszi! – mondta kissé pajkosan, természetesen kacsintva Luca főhősünknek, akinek a keze már Gergőében volt.
- Pofon egyszerű dolgod lesz, egyelőre! Anti majd ismerteti tovább, a lényeg, hogy majd belédőrülök a klip folyamán is, szóval hajrá, kislány!
Brigi azt hitte elájul. Ezt tényleg neki mondta?
- Nos, Mosolykám és Fiacskám! Azzal kezdjük, hogy Gergő, te kóvályogsz az utcán, énekelsz, keresed a boldogságot. Bella – a Zöld – lesz az első akit észreveszel, rajta az a papír lesz, hogy tökéletes tévedés. Aztán látod Lizát, a rockost, akin a Bullet For My Valentine-os pólón kívül az lesz a karjára firkálva, hogy káros élvezetek. Aztán jön Lila, vagyis Niki, ő a rágóját eléd fogja köpni, egy x betű lesz benne. Evelin, a darkos rosszul lett, még hányt is, őt kihagyjuk. Az utolsó Betti lesz, aki rádmászik, de te észreveszed a dollárjeleket az arcán.
           Brigi itt már elvesztette a fonalat. Úgy gondolta, jobb is lesz, ha kicsit magához tér, mielőtt összeesik, és a darkos csaj sorsára jut. „Hogy is hívják azt az öntelt utcaszélit itt mögöttünk…?”gondolta máris, ami jelezte, hogy Gergő hadaró megjegyzései már így is teljesen összekavarták a fejét. A rendező nevére még emlékezett, és persze a kis szőke csajra is, de minden olyan gyors volt!
Egy pillanat múlva már ketten is mardosó pillantással fürkészték.
- Brigi, figyeltél? – kérdezte Anti. – Tudod, mikor jössz?
- Persze! – füllentette reflexből, de egy kis bizonytalanság csillogott a szeméből.
Beállították a helyére, elkezdődött a forgatás. Hirtelen pánikszerűen tört rá a félelem. És a szülei? Az anyukájának mit mond, hol van? Karcsi? Máris úgy érezte, hogy megcsörren a telefonja, pedig nem történt semmi sem. Gyorsan ledobta a kabátját, és villámgyorsan küldött egy SMS-t az anyukájának, hogy amint tudja, felhívja. Karcsinak már nem volt kedve írni. Aztán a kamera hirtelen ráközelített, és fogalma sem volt mit csináljon. Annyit tudott, hogy nem nézhet bele a kamerába. A barátnőivel még jó régen filmet forgattak, és nem volt olyan jelenet, ahol ne nézett volna a lencsébe. Gergő úgy pillantott rá, mintha tudná, hogy semmire sem emlékszik az egészből, és biztatóan mellédőlt a tornyot tartó oszlopnak. Brigi ránevetett.
- Csak így tovább, gyerekek! – hangzott Anti utasítása, ami végig elfeledtette Brigivel, hogy bármit is rosszul csinálna.

*

Brigi hullafáradt volt, amikor végeztek a stúdióban is. Tényleg keményebb volt, de minél közelebb került Gergőhöz, annál boldogabb volt, no meg vakmerőbb is. Anyukájával sokat beszéltek telefonon. Bár nem nagyon tetszett neki ez a klip dolog, elég fiatal anyuka volt ahhoz, hogy ne értse meg a gyermeki izgalmakat. Karcsi… hát, ő az egészről semmit sem tudott, de nem hívta Brigit, talán ösztönösen arra gondolt, hogy nem kéne feszegetni a húrokat, vagy csak éppen beleivódott a tudatalattijába, hogy kissé megromlott a kapcsolat. Fura dolog, amikor ebbe bele kell gondolni. Brigiben már vagy ezerszer lejátszódott a fájdalmas pillanata a szakításnak, mindig elszorult a torka. A gondolatok pedig, hogy milyen érzés lenne, ha megtudná, hogy Karcsi megcsalja… attól pedig dühbe gurult. Később rájött, hogy a fiúnak sem lehet jobb érzés, amikor a McDonald’s-os, vad bulikban a fiatal kollégái félmeztelenül táncolnak az asztalon, és invitálják őt partnernek… az mindig eszébe juttatja Robert Pattinson nem kertelő mondatait (többet nem is nagyon hallott tőle, ezt is csak a barátnője miatt): „Van ez a kis srác, aki mindig jön a meztelen felsőtestével. Ilyen az élet is. Valami köcsög mindig beledumál az életedbe!” Ha nem is volt épp pontos, vagy költői.
Dávidra is pontosan illett a megfogalmazás utolsó mondata. Legalábbis Brigi így érezte. A múltkori eset, ami nem kevesebb, mint egy nappal ezelőtt történt végleg megpecsételte az ellenszenvét. „Tényleg megőrült a világ? Vagy csak én?” Harsogott a kérdés egyre a lány fejében. Egy bizonyos dialógus után nem hagyta nyugodni.
- Nem lenne kedved holnap sétálni egyet? – kérdezte Gergő.
- Ó, – kezdte Brigi. – de igen, csak holnap sajna dolgozni megyek!
Gergő széles mosolyt festett az arcára.
- Szuper, akkor odamegyek! Jó móka lesz!
Brigi szíve hatalmasat dobbant. Beleremegett a föld is.