Parfüm egyenlő pacsuli

    Brigi előtt Dávid állt. Az a Dávid, aki ma elrontotta a napját, aztán elfelejtődött, mert a napja, sőt, az egész élete helyre jött. De Ő mit keres Andinál? Az ő kebelbarátnőjénél, akivel minden fiús dolgot elpletykálnak, és sokszor kiakadnak egymásra… ez biztos nem a valóság.
 - Te… meg… mégis...?! – kezdte Brigi makogva. Dávid teljes zavarában volt, átlagos szemei hirtelen csillantak fel. Az arca pedig olyan vörös lett, mint a haja. Akár egy gyufafej.
 - Te egész nap hol jártál? Tudtam, hogy le fogsz…
 - Okostojás, nem válaszoltál! Egy: Nem érdekel, amit mondani akarsz, mert tudom, mire gondolsz. Kettő: Te sokkal nagyobb gázban vagy jelen pillanatban. Nem de bár?
A fiú mélyen hallgatott. A lélegzetvételét alig lehetett hallani. Mintha befagyott volna. A teste és az egész valója mégis lángolt.
 - Megkerestem a barátnődet, hátha ő tudja, hol vagy!
Brigi felhorkant.
 - Ugye nem hiszed, hogy elhiszem ezt a hihetetlenséget? Hihetetlen vagy! – mondta karba tet kézzel, felhúzott szemöldökkel. Egyre jobban várt a magyarázatra.
De Dávid csak makogni tudott.
 - Ez… olyan…
 - Cicus, ki az? – jelent meg hirtelen Andi. Összeborzolt szöghaja, a rózsaszín, selymes fürdőköpenye és elképedt ábrázata mindent elárult. Dávid bizony nem először járt itt.
 - Brigi… te…
 - Andi! Ő? Miért pont Ő?!! Úristen… - a fekete lány teljesen a padlón volt. – Megvan még az a rózsaszín biciklid?
A másik lány teljesen elsápadt.
 - El akarod vinni a bicajom? Ne is álmodj róla!
 - Hát jó… - mondta Brigi feszengve, az ajtóban ácsorogva. Habozott, mert fogalma sem volt, mit tegyen. . – De ha már itt vagyok, elviszem a sminkcuccom, mert nem a tied. – azzal bevágtatott az előszobába, keresztül a nappalin. Végül odaért a hátsó hálóhoz, Andi szobájához. Az álomvár egy hercegnő birodalma volt: elkényeztettt falusi lányé, aki egy városi üzletember és egy vidéki manikűrös egy szem gyermeke. A szobája pontosan ezt tükrözte: rózsaszín falak, egy tükrös, tolóajtós gardrób-szekrény, és egy szőrös, zebramintás ágytakaróval fedett franciaágy. Andi 17 évéhez passzolt. A szivecskés párnák és a rikityom-zöld lámpákról nem is beszélve. Az ágy magasabban volt, csak egy lenge huzat és a végén összehajtva a takaró. Az ágy pedáns rendjével ellentétben most teljesen fel volt dúlva. A lepedő a földet súrolta, a párnák egy harmada a földön. Brigi bele se mert gondolni, minek a színhelyére ért. A gardróbbal szemben álló sminkasztalhoz sietett, amely tényleg olyan volt, mint a filmbeli, színházi öltözőkben. A lány gyorsan összekapkodta a saját cuccait a fekte táskájába, és már kifelé vette az irányt. Minél előbb meg akart szabadulni attól a parfüm-illattól, ami végigjárta az egész házat.
Ám az éjjeliszekrényen felfedezett egy slussz-kulcsot. Valószínűleg egy Ducati-é volt. Briginek volt motorra jogosítványa, de eddig csak Simson-t vezetett.
Végül nem gondolkodva felkapta a kulcsot is, majd rohant, ahogy a lába bírta. Amint kiért az ajtón, meg is pillantotta a fekete járgány. Egy röpke mozdulattal felpattant, belemélyesztette a bűvös tárgyat, amitől a motor hirtelen hörgő hangon felbőgött, és Brigi eltűnt. Már a vasúti átjárónál járt, amikor egy másik motort vett észre a visszapillantó-tükörben. Világosban igen veszélyes a környéken száguldozni. De mégis megtette. Az uszodát is elhagyta végül, a zalai elágazónál próbált visszafordulni. A másik motor lassabb volt, nyerhetett egy kis előnyt. Végül teljes kanyart vett, és kiugratott. A szíve dübörgött. Épp elkerülte a másik motort, ami nem számított a hirtelen újításra. Dávid szemében kesernyés elégedetlenség tűnt fel. A lány viszont csak ment. Bizonyára sok lakó hallotta a dübörgéseket. A Tűzoltó utcán is hirtelen kanyart vett, így újra előnyt nyert. Volt egy összekötő út két utca között, így innen a Petőfi utcára jutott. A sáros úttal meggyűlt a baja, de a üldözője kevésbé volt ennyire vakmerő stílusú.
Brigi sokáig cselezgetett. A fő utcára kitérve viszont már nem látta a környékén a motort, de nem érdekelte, csak ment, száguldott, repült hazafelé.
Az óvoda utca végén volt egy régi ház, amit nyárra diákoknak adtak ki. Tudta, hogy most egy öreg néni lakik ott, aki ingyen is kiadja, sok információ, pletyka és egyéb nyalánkságokért cserébe. Ott mindig jó idő van, meleg dunyha télre, és könnyű paplan nyárra. Igaz, hogy ha vizet és áramot szeretne használni, már egy kevés lakbért kell fizetnie, még mindig jobb, minthogy Dávid nyakon csípje. Így hát felcaplatott a hegyen, nyomában a zöld motorral, ami kevés benzin híján már alig bírta.
Egy híd kötötte össze ezt az utat a Dózsa György utcával. A hídhoz érve nagyobb előnybe került a másik motorral. Már alig lehetett látni a tükörben. A híd mellett letette a motort mindenestül, kulccsal, aztán futott a házhoz, ahogy a lába bírta.
    Már nem figyelte, ki jön utána és ki nem. Megnézte, hogy megvan-e mindene. A táskája ott fityegett a kezén, más nem kellett. Volt nála elég pénz arra a célra, hogy estére ágyba kerüljön.
Óvatosan sietett fel a bejárati ajtóhoz, egy fa mintázatú lépcsőn. Majd bekopogott. Egy nénit látott. Az ablak előtt kötögetett. Vastag szemüvege az orra végén ült, a karosszéke békésen dülöngélt. A ház olyan nyugalmat árasztott, amitől Brigi is kissé lenyugodott.
    A néni az ajtócsukódásra felfigyelt, és érdeklődve pillantott hátra. Aztán a lányra mosolygott.
 - Szervusz, aranyom. Segíthetek?
Brigi kissé hezitált.
 - Ha nem bánná, természetesen megfizetném, akkor maradnék egy éjszakára.
A néni letette a kosárkába a kötését, majd felállt, és odatipegett a remegő lányhoz. Az arca meglepően fiatalos volt. Bár a ráncok megöregítették, egy nagyon szép arcot takartak. Világoskék szemeket, őszülő fekete hajat. Érdekes, hogy a tincsek még mindig alig fakultak ki.
 - Bogaram. Ezért vagyok én itt. Van egy másik kislány itt nálam, a szülei elutaztak, nem akarták egyedül hagyni, még csak 10 éves. Ő az én szobámban alszik, itt a nappali mellett. A szomszédos hálóban nincs senki, költözhetsz oda is, de az emeleten van még egy, összekötve egy fürdővel. Szép, nagy ablakkal. Melyiket kérnéd?
A lány egy pillanatra elgondolkodott. Jól lenne kicsit egyedül átgondolni mindent, s közben a naplementét bámulni, elfelejtve minden rosszat. De szívesen megismerné a kislányt is.
 - Az emeletre mennék, ha lehet. – felelte végül. A néni rámosolygott.
 - Akkor megmutatom. – majd elindult felfelé mosolyogva. – Hogy is hívnak?
 - Brigi. A szomszéd faluban lakom, de ma nagyon hosszú napom volt, és hát…
 - Otthon biztos nem így tudják, értem. – mondta az asszony. Brigi elcsodálkozott. Bár nem szívesen vallotta be magának, nem gondolta volna, hogy egy öreg néni ilyen sokat le tud szűrni csupán pár percnyi találkozás után.
Lassan felértek a csigalépcsőn, és a kis ajtó egy lakájos szobácskát. Az ablak tényleg nagy volt, és gyönyörűen tiszta. Alatta volt egy szélesebb ágy, fehér takaróval és két párnával, amiken hímzett huzat volt. Kellemes, otthonos illat járta át a szobát. Nem olyan fullasztó pacsuli szag, ami Andiéknál szállingózott.
 - Remélem, megfelel, aranyom. Én mindenkinek csak Panni nénje vagyok, ha szeretnél, gyere le egy óra múlva vacsorázni. Addigra kész lesz. Le is tudsz fürödni, én pedig adok új ruhákat, meg pizsamát.
 - O, nem is tudom, mit mondjak, köszönöm…! Nagyon hálás lennék érte!
 - Jaj… - szegte le az asszony a fejét. – Csak kis csekélység. Nos, akkor felhozom a ruhákat!
Briginek egy apró gondolatszikra suhant át az agyán.
 - Ne tessék fáradni, lemegy én, addig is, legalább találkozhatok a másik vendégével!
Panni néni elmosolyodott. Majd intett és együtt leballagtak a nappaliba. Hátramentek, egy nagy szekrényhez, amin virágmintás faragások voltak, és egy hímzett terítő. No meg rengeteg fénykép: katonafiú, alig 18 éves, esküvői és családi képek, régi emlékek.
Az egyik képen egy szőke hajú, alig 5 éves leányka állt. Brigi rábökött.
 - Ez itt nem Ön?
A néni épp előhúzott a fiókból egy csinos kis hálóinget és egy hálóköpenyt.
 - De igen, én vagyok. Eddig szinte senki sem ismerte meg rajtad kívül, talán a lányom igen.
 - Csak egy lánya van? – kérdezte Brigi, közben Panni néni egy csinos, sötétlila szoknyát húzott elő a fiók mélyéből. Első ránézésre a lány ódivatúnak találta.
 - Van egy fiam is, de Ő Kanadában él. Neki két lánya van, szinte sosem látom őket. Bár megpróbálnak gyakran hazajönni, általában nem sikerül nekik. Csupán karácsonyra meg nyáron egyszer. A lányom Miskolcon lakik a kisfiával. A férje most Münchenben dolgozik, jövő hónapban jön haza, mert végre talált itt is munkát. Hát a te családod?
Brigi nagyot nyelt.
 - Az apukám Lullán karbantartó. A legtöbb munkája a Művelődési háznál akad. Anyukám Siófokon dolgozik, építész. Általában a polgármester dolgozik sokat együtt. Az öcsém most ötödikes.
Panni néni hirtelen elgondolkozott. Az arcára kiült valami, ami Briginek is szemet szúrt. A felismerés szikráját látta felcsillanni a tekintetében.
 - A vezetékneved nem Török? – kérdezte. A lány bólintott.
 - Ismerem a nagymamádat. Erzsébetnek hívják, ugye?
 - Igen.
Aztán a néni rejtelmesen bólintott, és Brigi szemébe nézett. Aztán odaadta neki a ruhákat. Brigi felment az emeletre. Gyorsan lezuhanyozott, és igyekezett minél kevesebb vizet elhasználni. Közben a holnapon járt az esze. Mikorra is kell Siófokra mennie? Szombaton szabadnapos, és úgy sem lett volna kedve Dáviddal találkoznia. Elég lesz, ha háromra odaér.
    Az egy óra szabadidő gyorsan lejárt. A hajvizsgálás és a sminklemosás elég sok időbe telik, no meg az ágy és a ruhák. Brigi alaposabban szemügyre vettek őket, de a lilát már nem volt ideje felpróbálni. Hálóköpenyben és ruhában ment le vacsorázni, 8 óra környékén. Egy hosszú hajú, barna szemű, barna hajú, kreol bőrű kislány ült az asztalnál. Aranyos, kutyuskás pizsama volt rajta. Panni néni vállkendőben hozta be a meleg teát, ami nem olyan rég lett kész. A vacsora terített asztalka volt: tükör és főtt tojás, sok féle felvágott, egy kis zsír, zsemle, kifli kenyér… ami szem szájnak ingere.
Brigi jót beszélgetett vacsoránál. Olyan nyugodt volt minden, szinte semmi sem tudta volna megzavarni azt a meghittséget, ami ott uralkodott. A kislány, akit egyébként Zsófinak hívtak, szívesen beszélgetett, nem tűnt zárkózottnak. Még jóéjt puszit is kért mindenkitől. Aztán hirtelen véget ért a nap.
Brigi hulla fáradtan dőlt be az ágyába, ami különös biztonságot nyújtott neki. Fél kilenckor már kényelmesen feküdt az ágyában. Látta, ahogy lemegy a nap, és amikor már teljesen besötétedett, elaludt. Még a félelem sem tudta volna fölébreszteni.