Villámlások közepedte

 Esett. Zuhogott. És én futottam. Teljesen eláztam, esernyő vagy kabát… nem volt nálam. Próbáltam egy szabad eresz alá bújni és felhívni a szüleimet, hogy jöjjenek el értem. De nem értem el őket.
 Egyre csak vártam. De mind hiába. Tovább kellett futnom.  Lelkesített, hogy már a szomszédunk – idősebbik Miss Brook- házánál voltam. Valami… hirtelen valami elmondhatatlan dolog történt velem.
 Ekkor már nem hallottam, nem láttam, csak éreztem. Éreztem, hogy valaki átkarol és bedob egy furgonba. A szememet lefogták, a fülemet befogták, a számat ugyanúgy. De egy valamit hallottam. a dörgéseket. Az egetrengető hangokat, amelyek tele félelemmel ijesztegettek, amellett, hogy tudtam: elrabolnak.
 Csak egy pillanatra kinyithattam a szemem. Egy sötét furgonban voltam, ahogy azt előbb sejtettem. S ezután nem láttam semmit.
 Azt hiszem az emberrablóknak nem kellett elkábítani, elájultam én, megkönnyebbülésükre. Később mint megtudtam, egész éjjel zötykölődtem a sötét, hideg kocsiban, ami egy különös faluba vitt engem.
 Másnap reggel, mikor felébredtem, meglepetésemre egy kényelmes ágyban találtam magam.  A kedves rózsaszín plafont bámultam. Balra majd jobbra fordultam.  Egy aranyos szobát láttam. Ekkor tudtam, hogy nem emberrablók voltak azok, akikkel tegnap délután találkoztam, és nem akarják egyetlen egy hajszálamat se meggörbíteni.
 Valaki benyitott a varázslatos szobába. Rémültem húztam a fejemre a takarót.
 - Kérlek ne ijedj meg! Jaj, ne félj! Egy fontos ügyben kellett ilyen szörnyű körülmények között ide hoznunk. Majd, ha szándékozol reggelizni csak gyere egyenesen. Úgy hiszem, megtalálod. Talán ismerős lesz.
„ Nem hallottam én ezt a hangot már valaha?”- kérdeztem magamban.  Felpattantam, mondván: Egy életem, egy halálom! tudnom kell kié volt ez a hang!
  Ki is mentem a konyhába. Nagy megrökönyödésemre nem bírtam csukva tartani a szám.
- Miss Brook? Ms. Annamarie Brook! Maga hogy kerül ide? Mi már rég azt hittük, hogy eltűnése után..
- Meghaltam… Igen - mondta kicsit mogogrván az idős hölgy.
- Hogy jutott ide? Ez az  Ön nyaralója… hát ezért volt nekem annyira ismerős! Még tavaly nyáron hívott ide minket teázni. Pillanat! Akkor most mi nem is vagyunk messze Londontól!  Hát ez jó. Nem tudja a buszjáratokat?
 A válasz még fél óra múlva sem hangzott el. Ms. Brook hosszasan meredt a távolba. Én is csak álltam, mozdulatlanul és azon járt az eszem,hogy Annamarie min gondolkozhat.
Tisztáztam magamban az eddig történteket. A zuhogó esőben bedobtak egy furgonba, másnap reggel felébredtem, és kiderült, hogy az eltűnt nő, Miss Annamarie Brook hurcolt ide. És hogy miért, azt nem tudom.
Végül Brook megszólalt:
- Tegnap, az esőben... - mondta el-elcsukló hanggal - értesültem, hogy a szüleidet...
- Mit történt a szüleimmel? - tört ki az aggodalmas hangom.
- Én ezt nem tudom elmondani. Én mindig is szerettelek téged. És ahogy meghallottam a tragédiát...rögtön rád gondoltam, és ide hoztalak.
- Mégis milyen tragédiát?- zokogtam.
- A szüleid... karamboloztak egy teherautóval. Az orvosok sem tudják, hogy túlélik-e vagy sem. - mondta együttérzően.
 

Sírtam. Órákon keresztül. De egyszer a józan eszemre hallgattam: vettem a kabátomat, és felöltöztem.
- Miss Brook. Hol van az a kórház, ahová a szüleimet vitték?
- Ázsiába szállították őket. Csak ott van olyan felszerelés, és olyan gép, amivel sikerül a szüleidet megmenteni.
Ázsiában... Ázsiában..vannak a szüleim... Lehet, hogy már nem is látom őket. És Ázsiában vannak. Ó...
- Kislányom! Gondoljunk arra, hogy minden rendbe jön, és mehetsz vissza Londonba! Ám addig itt kell maradnod, itt biztonságban vagy! Addig is, megpróbálom felhívni a kórházat. Szerencsére van egy könyvem, amit a házsártos húgomtól kaptam - az osztályfőnöködtől, de ezt ne mond el neki, kérlek-, és abban bent van Európa, Ázsia, és Amerika, és Afrika néhány legismertebb korházának adata.
- Rendben. Itt maradhatok?
- Itt KELL maradnod. Én tudok az egész történetről, úgyhogy bennem megbízhatsz.- rámmosolygott.- És most ülj le, és meg ne mozdulj! Neked is beszélned kell!
- Mármint... a telefonba?
- Igen. Na de most psszt! mert már tárcsázom is!
 Meleg volt, sütött a nap, és ez önbizalmat adott nekem, és még nem tudtam felfogni a történteket. Egy tányér süteményre néztem, ami elég csábíó volt. De most nem ehetek. Ilyen körülmények között képtelenség élvezni egy gyakorlott háziasszony remekművét. A tejből viszont ittam. Nagyon finom édes volt, és ez egy kis vígaszt nyújtott számomra.
Azon töprengtem, hogyan lesz tovább. Míg a szüleim fel nem épülnek, itt kell maradnom. Brook, kedvesnek tűnik, de vajon kibírom mellette?