Kopogtattak az ajtón. Clara odasietett az ajtóhoz, és kinyitotta. Eljött a pillanat. Fred ott állt előtte mosolyogva.
 - Jó estét! – mondta Clara meleg, hálás hangon.
 - Az bizony meglesz, mert ma egy igazán csinos, kedves, és intelligens hölggyel megyek bálba. – kuncogott Fred. – De nem tudja, hogy hol lakik? Én úgy tudtam, hogy itt… de… - és végre ránézett a kisasszonyra, amit eddig nem tett. – Óő… akkor igaz, hogy itt lakik, az a gyönyörű nő. – udvarolt Fred. –Mehetünk kisasszony?
 - Természetesen, ha maga azaz elragadó, akivel ma megyek bálba szórakozni.
 - Hát… ezt magának kell tudnia.
 - Akkor… mehetünk! – jelentette ki Clara boldogan.
 Karon fogva sétáltak el a kastélyig.
 A bál csodálatos volt. Az a pompa, és elegancia, ami ott volt… és a finom ételek, gyönyörű szoknyák, ruhák és a beszélgetések zaja mind elkápráztatta az amerikai kisasszonyt, Clará-t, aki nem, rég költözött ide, Moszkvába.
 És jött a keringő. Clara nem nézett Fredericre. De Frederic nagyon törte a fejét miként, és hogyan tudná felkérni Clará-t egy táncra. Frederic közelebb lépett, és a megszeppent hölgy már felfigyelt rá, s ránézett, nem pedig az ételekkel megrakott asztalokra. Fred a kezét nyújtotta.
 - Öhömm… Clara, megtisztelne vele, hogy velem táncol ezen a bálon?
 - Természetesen, ezer örömmel! - Clara belekarolt a férfiba, és elindultak a táncparkettre. Táncoltak, és táncoltak, s közben Clara nagyokat derült Fred történetein. Már csaknem 3 órája táncoltak. Clara kezdett belefáradni, és szólt Frednek, hogy haza szeretne menni.
 - Rendben én is kezdek elfáradni, jöjjön, hívatok egy kocsit, és hazakísérem.
 - Ó, nagyon kedves! Köszönöm!
 - Nincs mit! Ez természetes!
 - Maga olyan jó hozzám! - hatódott meg Clar'.
 Fred már kezdett pirulni, és úgy gondolta itt az idő.
 - Dehát, Clara, az olyan csodálatos nő mint maga, aki okos, intelligens, kedves, gyönyörű, hibátlan… az olyan nőnek nem lehet ellenállni, az Ön szeme, a bája… és, hogy egy olyan szörnyű emberrel jön el bálba, mint én…
 - Ó Fred, kérem! Hogy mondhat ilyet?
 Fred közelebb és még közelebb lépett Clara-hoz, és Fred már a vállára tette a kezét, amikor hirtelen…hirtelen Clara megfogta Fred arcát, megcsókolta.
 Egy óráig álltak így. Csak az éjféli harangszó zavarta meg őket.
 Clara leemelte a száját Fredé-ről és még talán pár percig nézték egymást, amikor Clara gyorsan elfutott. Fred utánairamodott, de Clara eszén nem lehetett túljárni, nem látta már. Fred szomorúan ballagott haza, és azon gondolkodott, hogy talán nem láthatja többé Clará-t emiatt az ártatlan csók miatt.