Úgy gondoltam, hogy már elég régen írtam ide, és a zenei építő kritikák igenis a SuliBandhez tartoznak, hát megírtam nektek egy új számítógépes játék, neveztetvén az Assassin's Creed sorozat sorrendben 4. darabja, a Revelations zenekritikáját. Aki nem ismeri, annak is hasznos lehet! (:

Kezdeném a legelején. Az előző három rész (I, II, Brotherhood) zeneszerzője egy bizonyos dán Jesper Kyd. A zenéje egyszerűen fantasztikus, az arab, a reneszánsz és a római zenét tökéletesen lefestette, és a reneszánszból sem a motettát, sem a gregoriánt nem hagyta ki, ami természetesen az 1400-as évek beli Itália legjellemzőbb zenéje a világin kívül. Minden összhangzatban van, és leghíresebb "tétele" (Ezio's Family) a legérzékenyebb embertől a keményig mindenkit megérint, főleg ha ismeri a háttértörténetet. Emberszerű ábrázolás, akár születhetett volna abban az időben is.
Rövidre csukva: a fickó 36 éve ellenére az én életemben történelmet írt. Egyszerűen imádom! *.*
Azonban hiába imádom, a 4. epizódnak a főbbik zenealkotója viszont már a skót Lorne Balfe, aki négy évvel fiatalabb dán delikvensünknél. Bizonyára azért választhatták, mert végigtekintettek sikerein. Együtt dolgozott pl. Hans Zimmerrel (A Karib-tenger kalózai; Eredet), vagy Harry Gregson-Williams (Perzsia hercege: Az idő homokja) testvérével, Rupert Gregson-Williamsszel is, ami nem kis szó. Ám az új dallamok engem kissé összezavartak: hova tűnt a pöppet gépies, imitt-amott gregorián stílusjegyek? A hátborzongató érzések a templomokban, és egyéb? Igen: alig maradt belőle valami. Természetesen Jesper Kyd-nek is sok szerep jutott, és természetesen utódja sem kispályás: az új téma nagyon jó lett, kifejezetten, ám hiába jó: valahogy mégsem tűnik odaillőnek.

Ha már ennyire kikerekedtünk, kicsit írnék az előző témákról. Mint már említettem, az Ezio's Family a legismertebb dal a soundtrack-ról. Az én másik nagy kedvencem a Florence Tarantella, aminél jobb reneszánsz és mégis kortárs dallamot még nem hallottam. Az első epizódból a kedvencünk természetesen az Escape és a City Of Jerusalem. A nagy mű még a Flight Through Jerusalem, ami szintén egy pörgős, arab darab, a Szentföldhöz legjobban illik. A 3. korongon a legütősebb talán a The Brotherhood Escapes, és a City Of Rome. Az áriák és gregoriánok megtestesítői pedig visszhangos Echoes Of The Roman Ruins, és a hegedűszólós, kissé pápai hátborzongatású Rome Countryside. (A dalok szöveg szerinti sorrendben vannak!)

Ez mind Jesper Kyd műve. Persze mondhattam volna az Ezio In Florence-t, vagy a Home In Florence-t is, mert a játék fő tényezői. Azonban térjünk át most Lorne Balfe zenéjére...

Eltűntek a megszokott pörgések: drámai motívumokkal (sok hegedű, szoprán szólók) fejezi ki a mélységet, ám egy "gyilkolós" játékban nem ez kapta eddig a főszerepet. Azért néhányat megemlítek.
A Mastermind-nak kéne kifejeznie Ezio bölcsességét, a téma kissé olyan, mintha valaki felvilágosult volna, hogy "Ő az! Ezio Auditore, a Mentor!" vagy valami ilyesmi. A Sofia Sartor pedig mondjuk azt, édes lett. Amolyan félénk vágyat mutat, pedig tudjuk, hogy ez a nő később Ezio felesége lesz. Hát könyörgöm, ilyen kis bátortalan dráma egy szerelmi téma? ..... Alapvetően ez se rossz. Viszont a The Hidden City nálam max. pontszámot kapott: felismerjük benne a felismerést: igen, most tényleg egy rejtett városra bukkantunk! Szinte látjuk: ám csillagot nem kap, mivel csupán fél perces. Az Enough For One Life és a The Road To Masyaf viszont erős négyest kap, előbbi akár ötöst: felismerhető benne a főtéma. Azért nem kapnak biztosra maxot, mert teljesen ugyanúgy belerakni csupán szerzői lustaság. (Tudom, gonosz kritikus vagyok...)
Ami viszont nálam HATALMAS EGYEST kapott: Firenze. 1: Ha Ezio vissza is tér ide a játék folyamán, egy lángokban álló várost talál? Mert ha igen, akkor jó. De ha a szülőföldje olyan, mint rég, akkor könyörgöm, nem hazatérés érzése kéne?!?! 2: Ha tévedek, vagyis Ezio nem tér vissza, akkor pedig értelmét sem látom ennek a szerzeménynek. Bocsánat...
Hogy mondjak végre jót: Assassin's Creed Theme viszont jó lett. Elismerésem, sokat hallgatom. Ez erős ötöst kap, ezzel pedig feltenném az i-re a pontot. Igen, én Kid-es vagyok. Szóval Lorne, ha Assás akarsz lenni, húzz bele! ;)

Nos, gyermekeim, mára már nem untatlak tovább titeket... csupán egy-egy kép még:

a dán Jesper Kyd,                                                  és a skót Lorne Balfe.